Mindennel lehet viccelni. Ez az állítás, és itt ezért állunk ki.
Aztán persze 16.000 cikk közben 3-ból még magunk között is botrányt csináltunk, kiderül, mire érzékeny még a felszabadult ember is, vagy akár, hogy kiknek van a legkevesebb humorérzéke, ha róluk van szó (ezek a kutyások és a leszbikusok). De most komolyan, 16.000-ből 3? 0.02%? Azt ugye érezzük, hogy az nulla? Valószínűleg sikerült összeterelni az ország legnagyobb tűrőképességgel rendelkező lakóit. Jó érzés volt látni, hogy a szinte bármin nevetni képesek is kiállnak valamiért, és azok nem eszmék voltak. Hanem emberek, állatok, élőlények. Aztán időnként felmerül, hogy NA JÓ, rendben van, hogy nevetünk a 10.000km-re élő mosógépbe szorult kislányon, de ha itthon történt volna, akkor már nem volna vicces. Neeeem? Fordítsuk meg; ha Amerikában történik, akkor nem tragédia? És nem szörnyű annak a családnak, hogy megtörtént? És hogy még a sajtóban is végighakniztatták őket? Igazságtalan a humort földrajzilag kikörzőzni, az együttérzést pedig nem. Egyúttal egy magyar érintettnek nagyobb az esélye, hogy meglátja, hogy mi itt nevetünk – és ezzel mélyebbre ássuk a szenvedését. Beletenyerelünk néha. Több ezren szerkesztjük ezt az oldalt, és az lehet bennünk közös, hogy a saját nyomorunkon mindig igyekeztünk inkább nevetni. És azzal a reménnyel merünk mások szerencsétlenségén mulatni, hogy úgy majd ők is meglátják benne az abszurditást, a túlélést, és megkönnyebbülnek kicsit.
A nevetés a szenvedéstől való megmenekülés megkönnyebbülése. Gondoljatok bele, a klasszikus viccekben a szereplők szenvednek. Az abszurdban, vagy a szóviccekben pedig a hallgatók. Folyamatosan azzal operálnak a viccek, amiről beszélni sem illik: betegséggel, halállal, szellemi képességekkel, társadalmi helyzettel, szexuális és politikai preferenciákkal, vallással. A bulvár rendszeresen szállít olyat, hogy “Megette a saját lábát a hűtőben rekedt fiú”, vagy “Péniszt operáltak le egy kínai kisfiú hátáról” (true). Te most az ilyen bulvárfejlécek kutyamennyországában vagy.
Mi a címek szerelmesei vagyunk.
A cikkeket leszarjuk.
A cím legyen vagy vicces – vagy abszurd. Ez talán a világon az első hírportál, ahol csak címek vannak, leadek és cikkek nélkül. És ha a címekre kattintasz, akkor is csak címeket kapsz. A Terhes Férfi Madarat Szült eredetileg egy 2011-ben indult zárt Facebook csoport, maximált 2000 taggal, és időközben összegyűlt 4000 várakozóval. A minőségi címekért, és a mémposztolgatások elkerülése érdekében az adminok nem engednek be 2000-nél több tagot, de mindig van 20-30 hely. Egy kézműves műhely, ahol midgetvérből, Kiszel Tünde szemöldökszőréből, és rosszindulatból készítünk pompás consommékat, libamájdesszerteket, mézeskalács szíveket.
Eredetileg csak bulvároldalakról gyűjtöttünk, de szép lassan a mainstream médiában és a tévéhíradókban is felütötték a fejüket azok a címek, amelyek olvasásától bizsergető érzés fog el. Nem minden cím vicces. Sok esetben tragédiát tartalmaz, amely elszomorít bennünket – de az esemény abszurditása előtt akkor is fejet hajtunk, mert ez nem egy templom, hanem egy szennylap. Némelyik cikk sértő lehet – a botrányos példákra különösen igaz, hogy csakazértis a portálon maradnak, aki pedig leírja azt a mondatot, hogy “ez nem vicces”, azt kibasszuk a csoportból, ez az egyetlen dolog, amivel ezt azonnal el lehet érni.
Maga a “Terhes Férfi Madarat Szült” cím Mike Myers Elbaltázott nászéjszaka című filmjéből származik, amelyben az anyuka olvassa a Weekly World News nevű szennylapot. Ebben az eredeti headline így hangzik: “Pregnant Man Gives Birth”. A madarat már a fordítók álomdhatták bele (birth – bird), de bizony ez szép álom volt.
A tartalom több ezer cikk cím sok száz ember jóízlést félre tenni képes áldozatos munkájával jött létre. Az ő kilétüket akkor teszi a rendszer láthatóvá a Toplisták menüben, ha Facebook fiókjukkal belépnek, és megadnak egy szerzői (ál)nevet. Ekkor az eredetileg általuk a zárt csoportba posztolt cikk az ő álnevük alá kerül. Egyéb esetben anonim marad a cikk felfedezője. A forrás médiumot természetesen belinkeltük, ha mégis tovább olvasnál valamit szépet.
A Facebook csoportot és a portált Horváth Oszkár digitálismédia-munkás, rádiós műsorvezető hozta létre [Wikipedia]. Őt lehet nyugodtan kurvaanyázni, ha valami balul sül el. De még ekkor is erősebb lesz a portál üzenete:
Olyan nincs, hogy valamivel nem lehet viccelni. Másokon és magunkon is nevetni tudni fontos feldolgozó erő és kapaszkodó. Mi is képesek vagyunk gyászolni. Mi is képesek vagyunk megragadni minden olcsó lehetőséget, hogy erkölcsi fároszként pózolhassunk. De ide nem ezért jöttünk.
Mindenben észre lehet venni a viccet, vagy az abszurditást.
A bármilyen helyzetben nevetni tudás ezerszer értékesebb erény, mint a tankönyvből gondolkodás nélkül kiolvasott képmutatás. Ez a portál ennek a gondolatnak az első és utolsó végvára.